Galambegészségügy
Tisztelt Olvasók!
Ebben a menüpontban szeretnék közölni néhány számomra érdekes cikket,
közleményt, ami másokat is érdekelhet.
Az évek során én is sokszor vettem ennek hasznát.
(Forrás: Dr. Talabér Zs: Galambok gazdaságos gyógykezelése.)
1. BAKTÉRIUMOK
Az antibiotikumos kezelést vitaminokkal kell kiegészíteni. A kezelés után 4-5 napig adjunk probiotikumot.
Paratífusz, szalmonellózis (paratyphus, salmonellosis)
A paratífuszt salmonella baktériumok okozzák. A betegség galambokban elsősorban ízületgyulladásban, bélgyulladásban és szaporodási problémákban jelentkezik. A fiatal galambok gyors elhullását is okozhatja. Idősebb galambokban néha idegrendszeri tünetekben is megnyilvánul, melyet könnyű összetéveszteni a paramyxovírus okozta „nyaktekergetés”-sel.
A paratífusztól nehéz megszabadulni, az antibiotikumos kezelések kitisztíthatják ugyan a szervezetet, de hosszabb távú védelmet nem adnak ellene. Ez utóbbi csak az évenkénti védőoltásoktól várható. Gyorsan megjegyezve azt, hogy a vakcinát nagyon körültekintően kell megválasztani, mert gyakran rossz minőségű termék is piacra kerül (vagy kerül be „zsebimport” formájában az országba).
Gyógyszerek:
Ampicillin kapszula, Ampicillin por 7,5 g, Animox por 50 g, Baytril 10% oldat 100 ml,
Cofacoli por 100 g, Colisultrix por 100 g, Enrobioflox oldat 50 ml, Furazolidon kapszula
Furazolidon por 7,5 g, Linco-Spectin por 133 g, Neo-Te-sol por 50 g, Trisulmix por 100 g
Coli ( kóli)
Az E. coli (Escherichia coli) baktériumok általában a galamb bélcsatornájának ártalmatlan lakói. Ha azonban valamely okból ezek a baktériumok túlszaporodnak, súlyos hasmenést, a véráramba kerülve pedig halálos kimenetelű megbetegedéseket okozhatnak.
Egyik legjellemzőbb megnyilvánulásuk, amikor az adenovírussal fertőzött fiatal galambokat támadják meg másodlagosan. Ilyenkor, kezelés hiányában, a hasmenéssel súlyosbított betegség a fiatalok között akár száz százalékos elhullási aránnyal is járhat!
Gyógyszerei:
Ampicillin kapszula, Ampicillin por 7,5 g, Animox por 50 g, Baytril 10% oldat 100 ml
Cofacoli por 100 g, Colisultrix por 100 g, Enrobioflox oldat 50 ml, Furazolidon kapszula
Furazolidon por 7,5 g, Linco-Spectin por 133 g, Neo-Te-sol por 50 g, Trisulmix por 100 g
Ornitózis (ornithosis, chlamydiosis)
Baktérium okozta, emberre is veszélyes fertőző betegség, amely elsősorban légúti tünetekben nyilvánul meg: (egy szemre korlátozódó) könnyezés, fejrázás, tüsszögés, orrfolyás, lihegés stb.
Általában jól kezelhető antibiotikumokkal, vagy ezek kombinációival, de a teljes gyógyuláshoz egy hónapos kezelés szükséges. A pár napos kezelések visszaszorítják ugyan a tüneteket, de a kórokozót nem tisztítják ki a szervezetből, így a betegség állandóan kiújul.
Kiegészítő kezelésként légút-tisztítók és immunerősítők adása ajánlatos.
A galambász elsősorban nagy mennyiségű fertőzött por belélegzése útján fertőződhet. Ezért használjunk egy egyszerű arcvédő (géz) maszkot, ha porral járó munkát végzünk a dúcban.
Gyógyszerei:
Anidox por 50 g , Anitetra por 50 g, Baytril 10 % oldat 100 ml, Chlortetracyclin kapszula
Chlortetracyclin por 7,5 g, Doxyvit 100 por 10 g, Enrobioflox oldat 50 ml,
Tylosin por 7,5 g, Tylosin 75% por 133 g
, Mikoplazmózis (mycoplasmosis)
Az ornitózishoz hasonló tünetekben megnyilvánuló betegség. Fellépése általában valamilyen dúchigiéniai hibát jelez, pl. huzat, vagy ellenkezőleg, az elégtelen légcsere miatti ammónia-feldúsulás a levegőben.
Antibiotikumok kezelésre jól reagál, de a kezeléssel párhuzamosan a hajlamosító tényezőt pl. a huzatot is ki kell küszöbölnünk.
Gyógyszerei:
Anidox por 50 g , Anitetra por 50 g, Baytril 10 % oldat 100 ml, Chlortetracyclin kapszula
Chlortetracyclin por 7,5 g, Doxyvit 100 por 10 g, Enrobioflox oldat 50 ml, Linco-Spectin por 150 g, Szulfanin por 50 g, Tylosin por 7,5 g, Tylosin 75% por 133 g
2. VÍRUSOK
Paramyxovírus (Nyaktekergetés, kólika)
A galambok paramyxovírus okozta, a köznapi szóhasználatban nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezett kórképe erősen ragályos fertőző betegség, mely hazánkban is széles körben elterjedt. A galamb paramyxovírus könnyen terjed állományról állományra, és fogékony (nem oltott) állományon belül nagyszámú egyedet képes megbetegíteni. Elsősorban a fiatalok között nagy százalékban okozhat elhullást.
Jellemzője a hosszú lappangási idő. A fertőzéstől az első tünetek jelentkezéséig
akár hat hét is eltelhet, de leírtak már tizenkét hetes lappangási időt is! Ez a ténya karanténozás idejét három hónapra nyújtaná, ami betarthatatlan. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az állományok rendszeres vakcinázása.
A vírus kártételével leggyakrabban azokban a postagalamb-állományokban találkozhatunk, ahol a fiatal galambokat nem vakcinázzák le időben. A versenyekről hazatérő idősebb galambok hazaviszik a vírust, és a védtelen fiatal korosztályt megfertőzik, nagyszámú elhullást okozva ezzel közöttük.
Tünetek:
Legjellemzőbbek az idegrendszeri tünetek, a betegség köznapi elnevezése is innen ered. A galambok feje remeg, nyakukat furcsán tekergetik, néha annyira eltekerik, hogy a fejük tetejét fordítják a talaj felé. Mozgásuk rendezetlen, sokszor végeznek forgómozgásokat, támolyognak, dülöngélnek, hátrafelé felbukfenceznek.
Másik fő jellemző tünet a vízszerű, nagy mennyiségű, sokszor szinte folyamatosan ürülő "hasmenés", amitől a ketrec padlója olyan, mintha fellocsolták volna. A vízszerű folyadék nem a belekből származik, vagyis nem beszélhetünk valódi hasmenésről. A nagymennyiségű folyadék a megtámadott vesékből származik. A nagymennyiségű vízvesztést fokozott szomjúság kíséri, mely gyakori vízivásban jelentkezik - már amennyiben a galambok képesek vizet felvenni. Ha nem, hamarosan kiszáradnak és elhullnak.
A megfigyelések szerint az esetek többségében mindkét tünetegyüttes megfigyelhető, leírtak azonban számos olyan esetet is, amelyekben hiányzott az egyik tünet.
Gyógykezelés:
Oltatlan állományban a beteg galambokat ki kell irtani vagy el kell különíteni, és az összes galambot azonnal vakcinázni kell, állapotuktól függően itatásos vagy oltásos készítménnyel. (A már súlyos tüneteket mutató galambok többsége is túlélhet, de teljes felépülésük - és ápolásuk - hónapokat vehet igénybe.) A lefolyás rendszerint nagy folyadékvesztéssel jár, ezért a kiürülő vízoldékony vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról folyamatosan gondoskodni kell.
Megelőzés:
Eredményes védekezés a vírus ellen rendszeres vakcinázások nélkül gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Általánosságban elmondható, hogy a minimális védekezési szint a már oltott idősebb galambok legalább évenkénti egyszeri emlékeztető újraoltása, illetve a még nem oltott fiatalok minél korábbi kétszeri vakcinázása. A fiatal galambok 3 hetes koruktól vakcinázhatók legkorábban. Az idősebb galambok éves ismétlő oltását a késő őszi vagy téli hónapokban, a vedlés után, de még hetekkel a párosítás előtt célszerű elvégezni.
Vakcinák:Cevac New oltóanyag 40 adag, Cevac New L itatásos vakcina 200 adag, Nobilis Newcavac oltóanyag 1.000 adag, Nobilis Paramyxo P201 oltóanyag 80 adag, Vitapest itatásos vakcina 1.000 adag
Circovírus (Galamb-AIDS)
Újkeletű, sok helyen még fel nem ismert, nagy jelentőségű problémáról van szó.
A circovírus a szervezet immunrendszerét támadja meg, hasonlóan az emberi AIDS-et okozó HIV vírushoz. A legyengített immunrendszer ezután már nem tudja eredményesen felvenni a harcot a többi kórokozóval szemben sem, így a circovírussal fertőzött egyedet elvileg bármilyen kórokozó könnyen megbetegítheti, sőt, egyébként ártalmatlan mikrobák is megtámadhatják.
A vírus elsősorban a fiatal, egy éven aluli korosztályra veszélyes. A circovírusos fertőzöttséget nehéz a galambállományban felismerni, mivel a tünetek rendkívül széles skálán mozognak, elsősorban attól függően, milyen egyéb kórokozók társulnak másodlagosan a fertőzéshez. Circovírus kártételére kell gondolnunk, ha a dúcban rövid időn belül többfajta betegség üti fel a fejét, és különösen gyanús a dolog, ha ez a fiatal galambok körében jellemző.
Mivel a vírusra nem hat antibiotikum, közvetlenül nem tudunk fellépni a kórokozó ellen. Legfontosabb dolog a galambok optimális ellátása, általános erősítése, a megfelelő vitaminadagolás, az immunrendszer minden lehetséges módon való támogatása. Újabban használatos, és rövid idő alatt pozitív visszhangokat kiváltó, ezért külön kiemelendőhatóanyag a dimetilglicin - Vetri-DMG. Utasítás szerinti használata már sok, reménytelennek látszó esetben segített.
Készítmények:
Vetri-DMG 30 ml, Livimun 300 ml, immunglobulinok, vitaminok
Adenovírusok (Adenovírus I és II)
Az adenovírusok két típusa okoz galambokban megbetegedéseket, ezeket hagyományosan római számokkal (I-es és II-es típus) jelöljük.
Az I-es típusú adenovírus fiatal galambokban okoz megbetegedéseket, jellemzően az év első felében. A járványok csúcsa júniusban szokta elérni maximumát. A II-es csoport minden korú galambot megbetegíthet, és nem mutatja az I-es csoport évszakos eloszlását.
A fiatal galambokat megbetegítő I-es csoport elsősorban a bélrendszer sejtjeit támadja meg, vízszerű hasmenést okozva ezzel. A coli baktérium gyakran támadja meg másodlagosan a lepusztult bélnyálkahártyát, ilyenkor a hasmenés tovább súlyosbodik. A begy jellemző módon telt.
A II-es csoportba sorolt adenovírusok elsősorban a májsejteket támadják meg, és gyors - az első tüneteket követően másfél-két napon belül - elhullást okozhatnak bármely korosztályban.
Vírusról lévén szó, az antibiotikumok se az I-es, se a II-es csoportra nem hatnak
közvetlenül. Az I-es, fiatal galambokat megbetegítő vírus támadása esetén
azonban feltétlenül indokolt az antibiotikumos kezelés: a terápiával ilyenkor a
másodlagosan támadó E. coli baktériumra hatunk.
Újabban több immunglobulin-tartalmú készítmény került piacra. Általában borsos árú készítmények, de alkalmazásukkal sok galambot menthetünk meg.
Készítmények:
Adeno I:, immunglobulinok, vitaminok
Másodlagos kórokozók (coli) esetén Animox por 50 g
Adeno II:, Májvédő készítmények:
Gervit-W oldat vagy Ekovit forte oldat 100 ml), immunglobulinok, vitaminok
Galambhimlő (Pox)
Terjedését segíti rendkívüli ellenállóképessége, mivel - ellentétben a legtöbb vírussal - a szervezetből kikerülve a külvilágon több éven, sőt, évtizeden (!) keresztül is fertőzőképes maradhat. Ráadásul az éghajlat melegedésével évről évre nő az ízeltlábúak mennyisége környezetünkben, ezért számíthatunk rá, hogy az ízeltlábúak terjesztette betegségek – mint amilyen a himlő is – gyakorisága erősen nőni fog.
A vírus jellemzően a hámsejteket támadja meg a bőr vagy a nyálkahártya felszínén. Bár nem hatol túlságosan mélyre, mégis súlyos elváltozások kiváltója lehet, mivel utat nyit más, mélyebbre hatolni képes kórokozónak, például gennykeltő baktériumoknak. Ezek a himlővírussal együtt már olyan kártételre képesek, amelyek az állat elhullásához is vezethetnek.
Ha a vírus a szájüreg nyálkahártyáját támadja meg, enyhébb helyi tünetek mellett is a táplálékfelvétel fájdalmassága súlyos fokú legyengüléshez, lesoványodáshoz vezethet. A fertőzéssel egyidejűleg fennálló A-vitamin hiány nagyban súlyosbíthatja a kialakuló tüneteket. A vírus ritkán ugyan, de betörhet a véráramba is, ilyenkor lázas állapotot, levertséget, majd pár napon belül elhullást okoz.
Gyógykezelés:
Az elváltozott területeket naponta kétszer jódos oldattal ecsetelgetjük, a jódos kezelés mellett alkalmazzunk helyileg antibiotikum-tartalmú kenőcsöt is. Súlyos, kiterjedt gennyesedés esetén szükség lehet általános antibiotikumos kezelésre, de erre ritkán szokott sor kerülni.
A szájnyálkahártya elváltozásainál hasonló módon járhatunk el, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a jódoldatot öt-tízszeresére hígítva kell alkalmazni.
Ne feledkezzünk meg a madarak megfelelő immunerősítéséről, illetve vitaminellátásáról sem. Ilyenkor kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű, hámvédő hatású A-vitamin bevitele a szervezetbe. Adagolásával vigyázzunk, mert raktározódó vitamin lévén túladagolható, és így ellenkező hatást válthat ki: a hámszövet túlzott szarusodását és így a folyamat súlyosbodását okozhatja!
Készítmények ecsetelésre:
A fiatal korosztály vírus okozta betegsége, jellemzően a második és a hatodik hónapos életkor között jelentkezik.
Heveny esetben súlyos kötőhártya-gyulladás, erős, savós orrfolyás figyelhető meg, garatgyulladással kísérve, mindehhez legtöbbször hasmenés is társul. A betegek fáradékonyak, gubbasztanak, és 3-4 napon belül elpusztulnak. Elhúzódóbb esetekben a vírus megtámadja az alsóbb légutakat is, melynek nehézlégzés a tünete. Károsodhat a máj és a hasnyálmirigy is, ekkor a betegek hamar lesoványodnak és elhullanak.
Ritkán idegrendszeri tünetek – reszketés, kényszermozgások - is jelentkezhetnek.
A herpesvírus utat nyithat másodlagosan támadó kórokozóknak, a leggyakrabban mycoplasmáknak, salmonelláknak, nem ritkán a trichomonasoknak is. Ekkor a tünetek ennek megfelelően variálódnak.
A vírusra közvetlenül nem tudunk hatni. Fontos a már megbetegedett galambok vitaminokkal, immunerősítőkkel való ellátása, illetve a másodlagosan jelentkező kórokozók megfelelő gyógyszerrel való visszaszorítása.
Készítmények:
Vetri-DMG 30 ml, Livimun 300 ml, immunglobulinok, vitaminok
3. PARAZITÁK
A paraziták egy- vagy többsejtű élősködők, melyek a gazdaszervezet testén belül vagy annak külsején élnek. Jelenlétükkel több módon is kárára vannak a gazdaszervezetnek:
- hasznos tápanyagot szívnak el a galambtól, mely lehet vér, béltartalom vagy akár a kültakaró (bőr,tollazat)anyaga
-jelenlétükkel általában állandóan zavarják, nyugtalanítják a galambot
- sok parazita, elsősorban a bélférgek olyan méreganyagokat választanak ki, melyek károsítják a gazdaszervezetet, pl. idegrendszeri tüneteket vagy
májkárosodást okozva.
Nagy számú jelenlétük a galamb soványodását, sőt, akár pusztulását is okozhatja.
a, Sárgagomb-betegség (tricho, trichomonas)
Egysejtű, önálló mozgásra képes parazita okozza. Igen elterjedt a galambok között,szinte mindegyik egyed hordozza őket, de látható betegséget ehhez képest viszonylag ritkán okoz. A fiókák a szülők begyteje által fertőződnek. Egy
ilyen enyhe fertőződés hasznos, mivel ez biztosítja, hogy a fióka kialakíthassa
saját védelmét a kórokozó ellen. Ha azonban a begytejben túl sok a trichomonas, akkor a fióka megbetegszik és kezelés híján gyorsan el is pusztulhat.
Idősebb korban elsősorban verseny- és szállógalamboknál okozhat problémát, teljesítménycsökkenés formájában, melynek oka sokszor rejtve marad. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben egyre ritkábban jelenik meg a torokban a klasszikus sárga gomb, az esetek mindössze 10-15%-ában látunk már csak ilyet.
Kokcídiózis (coccidiosis)
A kokcídiumok egysejtű paraziták, a galambok bélrendszerében élnek. Szaporodásuk folyamán károsítják a bélfalat, abban vérzéseket okozva, amely igen súlyos fokú is lehet.
A beteg galamb gubbaszt, tolla borzolt, a bélsár sokszor barnás, habos, súlyos esetben akár véres is lehet. Jellemzően inkább a fiatal, növendék korosztály betegsége, de akármelyik életkorban okozhat teljesítménycsökkenést, súlyosabb esetben halált is.
Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő dúchigiénia, mivel a környezetbe kikerülő és napokig ott maradó bélsárban tud fertőzőképes alakot képezni az élősködő, melyhez kedvező a nedves környezet. Pontszerű vérzések a bélfalon. Közepesen súlyos kokcídiózis.
Belső férgek, élősködők
-Bélférgek
Galambokban leggyakoribbak a hajszálférgek, de ezek annyira vékonyak, hogy szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért a fertőzés legtöbbször rejtve marad. Súlyos fertőzöttségre a galamb soványodása, esetleg a bélsárban lévő vér hívhatja fel a figyelmet.
Sokkal gyakrabban találkozunk orsóférgekkel, melyek szabad szemmel is jól láthatóak. Sokszor olyan számban vannak jelen, hogy teljesen kitöltik a bélüreget.
A galandférgek kevésbé gyakoriak galambokban. Szaporodásukhoz köztigazda
(pl. csiga) szükséges.
-Légcsőférgek
Hajszál- vagy orsóférgek, a légcsőben élősködve légzőszervi tüneteket okoznak.
-Légzsákatkák
Ízeltlábú élősködők, melyek a légzsákok falán élnek, szintén légzőszervi tüneteket okozva.
Külső élősködők
Általában ízeltlábú paraziták, tetvek, atkák, kullancsok stb.
Közülük némelyek, pl. a tolltetvek állandóan a galambokon vannak, mások,
elsősorban a vérszívók csak éjszaka keresik fel a gazdaállatot. Ezért, ha a galambokat kézbe véve nem találunk rajtuk külső parazitát, még nem biztos, hogy nincsenek ilyenek a dúcban.
4. ANYAGFORGALMI BETEGSÉGEK
Az állati szervezetnek nagyon sokféle szerves és szervetlen vegyületre van szüksége. Ha a szervezet valamely anyagból nem jut elegendő mennyiséghez, hiánybetegségről beszélünk. Ha viszont valamely anyagból egyszerre túlzottan sok kerül a szervezetbe, akkor enyhébb-súlyosabb mérgezés léphet fel.
,Vitaminhiány
A szervezet vitaminszükséglete változó. Az átlagosnál több kell a növekedés alatt, vedléskor, párosításkor, fiókaneveléskor, illetve betegségek alatt és után. Jellemzően megnő az egyes vitaminok iránti igény erős fizikai megterhelés (verseny) és különösen stressz alatt.
A-vitamin:
A bőr hámszövetének épségéhez, a csontok növekedéséhez elengedhetetlen, és nagyon fontos szerepe van a látásban is. Elővitaminja, a karotin kulcsfontosságú a szaporodási folyamatokban, hiánya a párosodási kedv csökkenését, a tojások terméketlenségét okozza. Jóval több esetben lehet visszavezetni a tojások terméketlenségét az A-vitamin és a karotin hiányára, semmint azt gondolnánk.
B-vitaminok
Elégtelen bevitelük esetén általános kedvetlenség, fogyás, idegrendszeri tünetegyüttes, betegségre való hajlam jelentkezik.
C-vitamin
A legfontosabb stressz ellenes vitamin. Bár a galamb szervezete maga is képes előállítani, a szervezet C-vitamin igénye erős stressz alatt nagymértékben
fokozódik, és ilyenkor pótlólagos bevitelre lehet szükség. Folyamatos napi
adagolásával hatékonyan csökkenthetjük a stressz káros hatásait. Elsősorban nagy melegben, hosszú szállításkor vagy betegségek alatt javasolt.
D-vitamin
Hiánya elsősorban növendék állatokban csontosodási zavarokat (angolkór) okozhat. Tojók D-vitamin igénye a szaporodási időszak alatt fokozódik, ilyenkor szükség lehet rendszeres adagolására. Mivel a kalcium a bélből D-vitamin hiányában elégtelenül szívódik fel, a kalciumhiány okozta csontlágyulást, illetve tojáshéj-elégtelenséget (papírhéjú tojások) önmagában takarmánymész adagolásával nem tudjuk hathatósan kivédeni.
E-vitamin
Hiányában vagy elégtelen jelenlétében (különösen, ha egyidejűleg szelénhiány is fennáll!) szívizom és vázizom-elfajulás alakul ki, ami különösen versenygalamboknál okozhat károkat. Nagyon fontos szerepe van a szaporodásban is, a tenyészállatok - a hím és nő ivarúak egyaránt - az egészséges ivarsejtek termeléséhez nem nélkülözhetik. Hiányában emelkedik a terméketlen tojások száma, de még a párosodási kedv is erősen csökkenhet.
K-vitamin
A normális bélflóra folyamatosan termeli, ezért hiánya ritkán szokott jelentkezni. Ha azonban a bélflóra tartósan gátolt, sérült vagy tönkrement (pl. antibiotikum-kúra), akkor a K-vitamin hiánya kialakulhat, ami májműködési és véralvadási zavarokhoz vezethet.
Makroelemek hiánya
Makroelemeknek nevezzük azokat az elemeket, ásványalkotókat, amelyekből viszonylag nagy mennyiségben van szüksége a szervezetnek. A galambok vonatkozásában leginkább a kalcium, a foszfor és a magnézium hiánya, illetve túladagolása szokott problémákat okozni.
Kalcium
Fontos szerepet tölt be a csontképzésben és a tojáshéjképzésben, a galambok kalciumszükséglete ezért növendék korban, valamint a tojásrakás idején nagyobb az átlagosnál. Szerepet játszik az idegi működésben; a szív-, a váz- és a simaizmok normális működéséhez is elengedhetetlen. Hiánya növendék korban csontosodási zavarokban, a csontok puhaságában, deformálódásában jelentkezik. Felnőttkori hiánya a repülési teljesítmény lanyhulásában, lágy héjú tojások rakásában, súlyosabb esetben a tojások számának csökkenésében nyilvánul meg. A galamboknak folyamatos kalciumbevitelre van szükségük. Ez a különböző ásványianyag-keverékekkel megtörténik, figyelni kell azonban arra, hogy D-vitamin hiányában a bélből a kalcium felszívódása zavart szenved, ezért különösen a fényszegény téli és kora tavaszi hónapokban a mésztartalmú készítményekkel egy időben D-vitamint tartalmazó vitaminkeverék itatása is szükséges.
Magnézium
Hiányában elsősorban csontosodási zavarok, ingerület átviteli problémák jelentkezhetnek. A szervezet teljesítménye csökken, illetve nő a daganatképződésre való hajlam.
Foszfor
Hiányában zavart szenved a csontváz kialakulása és a tollazat képzése, idegrendszeri zavarok is jelentkezhetnek. A krónikus foszforhiány fejlődésben való lemaradást, senyvességet okoz. Elégtelen foszforellátottság mellett ne számítsunk jó szaporodási mutatókra! A szervezet igénye a foszfor iránt a növendék korban, illetve a szaporodási időszakban a legnagyobb. A foszfor fokozott bevitelére lehet szükség a betegségek utáni lábadozási időszakban (ez különösen B12 vitaminnal együtt hasznos).
Mikroelemek hiánya
A mikroelemek és a nyomelemek onnan kapták nevüket, hogy környezetünkben és az élő szervezetekben a többi elemhez képest kis vagy nagyon kis mennyiségben vannak jelen. Ennek ellenére az élet normális menetéhez elengedhetetlenül fontosak, elégtelen jelenlétük megbetegedéseket, hiányuk elhullást okoz.
A galambegészségügyben legfontosabb mikro- és nyomelemek (zárójelben az elem vegyjele): szelén (Se), mangán (Mn), molibdén (Mo), réz (Cu), bór (B), króm (Cr), cink (Zn), nikkel (Ni), vanádium (V).
A műtrágyázott termőföldeken termett növények elégtelen mennyiségben tartalmaznak mikroelemeket, így a látszólag tökéletes takarmány beltartalmi értékei hiányosak lehetnek. Ezért javasolt az állomány rendszeres időközökben történő ellátása mikro- és nyomelemeket tartalmazó takarmány kiegészítőkkel.
Egyes időszakokban megnő a szervezet nyomelem és mikroelem-szükséglete. Ilyen időszak jellemzően a növendékkor, illetve a szaporodási hónapok. A szaporítószervek különösen érzékenyek egyes mikro- és nyomelemek hiányára: ha ezek kismértékben hiányoznak a szervezetből, maga a galamb tökéletesen egészséges látszik, mégis csökkennek az állomány szaporodási és termékenységi mutatói.
A mikroelemek közül a galambtartásban a szelén hiányával találkozunk a leginkább, ezért erre bővebben is kitérünk.
Szelén
A szelén elégtelen mennyisége az immunrendszer működésének zavarát okozza, súlyosabb esetben májelfajulás is jelentkezik. Versenygalambokban már kisfokú hiánya is igen komoly következménnyel jár, mivel a szelén elégtelen.
jelenlétekor váz- és szívizomkárosodás, izomelfajulás jelentkezik. Nagyon fontos a szelénnek a szaporodásban játszott szerepe is - ha nem gondoskodunk rendszeres beviteléről, különös tekintettel a téli-tavaszi időszakra, szaporodási zavarok alakulnak ki.
A szelén a bélcsatornából könnyen és jól felszívódik, ezért szájon át való adagolása is teljesen megfelelő módszer. (A szelént általában E-vitaminnal együtt adagoljuk.) Rendszeres bevitele szükséges, de ez nem jelenti megszakítás nélküli alkalmazását, mivel a szelén könnyen túladagolható! Megelőzésképpen elegendő a heti egyszeri szelénpótlás, de ezt rendszeresen, egész évben ajánlatos folytatni.
Aminosavak hiánya
Tíz olyan aminosav, amelyet a galambnak készen kell kapnia - ezeket nevezzük
esszenciális aminosavaknak. Ha csak egyetlen esszenciális aminosav is elégtelen
mennyiségben van jelen, a szervezet fehérje-anyagcseréje zavart szenved, ennek pedig egyenes következménye a repülési teljesítmény csökkenése, illetve az immunrendszer károsodása. Az egyes takarmányfélék csak több-kevesebb mennyiségben tartalmazzák az esszenciális aminosavakat - például a kukorica igen szegény a lysin és a triptofán nevű aminosavakban. Ezért egyoldalú kukoricatakarmányon tartott állatok fehérje-anyagcseréje egy idő után súlyos zavart szenved. Az aminosavak pótlólagos bevitelére szükség lehet a versenyidőszakban, ezen kívül különösen a tollváltás, a hő- és egyéb stresszek, a fiókanevelés, a növekedés idején. Megnövekedett aminosav-szükséglete van a valamilyen okból megbetegedett galambnak is. Fontos, hogy ezekben az időszakokban külön esszenciális aminosav-forrást biztosítsunk madarainknak. Célszerű ezért az olyan vitaminkeverékek használata, amelyek esszenciális aminosavakat is tartalmaznak, pl. Avipharm, Chicktonik, Promotor, Vitin.
5. MÉRGEZÉSEK
Ha valamely anyagból egyszerre túlzottan sok kerül a szervezetbe. akkor enyhébb-súlyosabb mérgezés léphet fel. Ide sorolhatjuk a galambász által „elkövetett” gyógyszer-túladagolásokat is.
Mérgezésre kell gondolnunk, ha rövid időn belül több galamb, esetleg az egész állomány megbetegszik, és azonos vagy nagyon hasonló tüneteket mutat. Gyakoriak az idegrendszeri tünetek, valamint a hányás, a hasmenés, gubbasztás, vagy akár az előzetes tünetek nélküli hirtelen elhullás.
Mérgezés gyanújakor a galambok előtt lévő ivó- és fürdővizet, valamint az összes takarmányt azonnal elvesszük, és tiszta vizet adunk. Ezután igyekszünk kideríteni a mérgezés okát, számba vesszük az összes lehetőséget, pl. adtunk-e
valamilyen gyógyszert, kint jártak-e a galambok az udvarban, ahol esetleg permetes vagy egyébként is mérgező növényt fogyaszthattak, mi magunk permeteztük-e őket valamivel, hozzájuthattak-e patkányméreghez, volt-e takarmányváltás stb.
A mérgezett galambok kezelése mindenképpen állatorvosi feladat. Általában költséges és fárasztó munka, ráadásul a kimenetele is bizonytalan. Ha túl is éli a galamb a mérgezést, olyan tartós károsodást szenvedhet (izomelfajulás, szaporító szervek károsodása), ami értéktelenné teheti.